A 15 legnépszerűbb Monero mítosz és kétely, cáfolva

Minden kriptovalutának vannak hiányosságai, és ez alól a Monero sem kivétel. A közösség készített is egy YouTube-sorozatot, amely a Monero adatbiztonsági gyengéit tárgyalja a technológia szempontjából.

Ezzel együtt gyakran előfordul, hogy a Monerot olyan kritikák érik, amelyek elavultak, nem állják meg a helyüket, míg mások nagyon korlátozott módon mutatják be a kérdéses problémát. Ebben a cikkben reméljük, hogy sikerül tisztázni ezeket a kritikákat.

Ez egy gyakori kritika a Moneróval kapcsolatban, ami miatt sokan nagy ívben elkerülik, és messze ez az, ahol a közösség válasza nem annyira egyszerű és egyértelmű, mint egy hibás feltételezés helyesbítése.

A valóság az, hogy mi, a közösség, még nem tudjuk, mi lesz a szabályozási válasz a Monerohoz hasonló dolgokra. Tudjuk, hogy a kriptovaluták általában sok kormányzati ügynökség látóterében vannak, és van okunk azt hinni, hogy a fent említett okok miatt a Monero sokkal inkább, mint mások, de idáig kevés lépést tettek az államok a Monero teljes betiltása kapcsán.

Ezzel együtt a Monero közösség elkötelezett amellett, hogy megvívja a harcot. Meggyőződésünk, hogy a pénzügyi magánélet elengedhetetlen a szabadsághoz, és mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy anélkül kereskedjon, hogy kormányok, nagyvállalatok vagy bárki más kémkedne utána.

Megnyugtatásul azt tudjuk mondani, hogy egykor a Bitcoinnak pontosan ugyanaz a híre volt, mint most Moneronak. Úgy tartották, hogy ez a bűnözők pénze, ami teljesen privát és névtelen, de idővel a nyilvánosság ennek ellenére elfogadta a Bitcoint.

Persze lehet érvelni azzal, hogy a Bitcoin hírneve megváltozott, ahogy az emberek rájöttek, hogy valójában nem privát vagy névtelen, de ez nem állja meg a helyét, mivel az a felfogás, hogy a Bitcoin teljesen lekövethetetlen és diszkrét, nem csak a lakosság, de az ipart szabályozók körében is tartja magát. Ezek az emberek még mindig azt hiszik, hogy a Bitcoin privát, tehát alapvetően annak hiszik, ami a Monero valójában, mégis gyorsan közeledünk egy olyan világhoz, ahol a közvélemény, a vállalkozások és a szabályzó testületek elfogadják. Ez jó jel, hogy elegendő idő elteltével ugyanez történhet meg a Moneroval.

A Monero esetében valóban kevesebb pénztárcamegoldás létezik, mint sok más kriptopénz. Ennek az az oka, hogy a Monerot az alapoktól kezdve építették fel. Teljesen más a kódbázis, mint a Bitcoiné. Ez azt jelenti, hogy a Monerohoz nem lehet csak úgy elővenni a Bitcoin alaptárcáját vagy bármely más, a Bitcoinnal működő pénztárcát, mint a legtöbb leszármazott esetében, és kihasználni a meglévő infrastruktúrát. Ez azt is jelenti, hogy a Monero nem adható hozzá könnyen harmadik féltől származó pénztárcákhoz, amilyen például az Exodus.

Ennek ellenére, lassan, de biztosan egyre több Monero pénztárca kezd megjelenni. Éveken át mém volt, hogy a Monerohoz nincsen grafikus felületű vagy mobiltárca támogatás, de ma már semmi sem állhat távolabb az igazságtól. Léteznek kifejezetten a Monerohoz fejlesztett pénztárcák, mint a Monerujo Androidra vagy a Cake Wallet iOS-re és Androidra, vagy még újabbak, mint a Wookey, Exa Wallet, stb. Emellett a harmadik féltől származó pénztárcák is kezdik integrálni a Monerot, bár lassabb ütemben, ideértve az Exodust és Guardát, mi pedig arra számítunk, hogy ez a tendencia csak az idő múlásával és a Monero kódbázisának érettségével csak erősödni fog.

Ez a kritika is kicsit felemás. El kell ismerni, hogy bizonyos tekintetben a Monero valóban nehezebben használható, mint a Bitcoin. Példa erre a hosszabb cím, és a hosszú ideig tartó szinkronizálás , még egy könnyű pénztárca esetén is, mivel a pénztárca nem tudja ellenőrizni a blokkláncot anélkül, hogy minden egyes kimenetet végignézne , hogy az a kérdéses fiókhoz tartozik-e.

Ezzel együtt, a Monero sok tekintetben épít a kriptovaluta felhasználói élményére, néhol egyenesen javít rajta, különösen az adatbiztonság tekintetében.

Arra kérjük az olvasót, hogy olvasson végig pár cikket, ami Bitcoin láncon a magánélet megőrzéséhez szükséges lépéseket tartalmazza. A lista hosszú, zavaros, és nehéz tökéletesen kivitelezni, a hibázás következménye gyakran az adatbiztonság elvesztése. Ennek egyik példája az a javaslat, hogy keverje össze a Bitcoinjait, de ha a keverési folyamat után az eredményül kapott kimeneteket egyesítik vagy ugyanabba a pénztárcába mozgatják, a keverés nagyjából fölösleges, mivel a kimenetek nyomon követésével nagy eséllyel összekapcsolható marad . Egy másik példa az a tény, hogy sokan a Bitcoin bányászását javasolják, ha valaki azt akarja, hogy teljesen kétértelmű maradjon a Bitcoin kimenetek beszerzésének módja, ami egy nevetséges ötlet a jelenlegi bányászati viszonyok közt.

A Monero esetében ez a lista teljesen megszűnt. Minden Monero-tranzakció megőrzi a magas szintű adatvédelmet minden használatnál, anélkül, hogy a felhasználónak bármit tennie kellene vagy külső szoftvert kellene használnia. Míg a Bitcoin megnehezíti a személyes adatok megvédését mindenki számára, a legtapasztaltabb felhasználókat kivéve, addig a Monero mindenki számára folyamatosan megnehezíti, hogy elrontsák. Ami a kompromisszumos megoldásokat illeti, mi úgy gondoljuk, hogy a hosszabb címek és hosszabb szinkronizálási idő bőven megéri.

A fentieket szem előtt tartva is, a felhasználói élmény gyakran fejlődik az idő múlásával, ez alól a Monero sem kivétel. A felhasználói élmény néhány év alatt drasztikusan javítható, de az alapokat sokkal nehezebb megváltoztatni.

Ezt a kritikát leggyakrabban a Bitcoinra gondolva fogalmazzák meg. Mi történik, ha a Bitcoin olyan adatvédelmi technológiákat vezet be, amelyek megfelelő védelmet tesznek lehetővé. Mire lenne jó a Monero?

A helyzet az, hogy nem számítunk rá, hogy a Bitcoin valaha is bevezeti az adatvédelmet az első rétegben. Legjobb esetben is csak második rétegekben, vagy bizonyos pénztárcákon keresztül, mint a Samourai vagy a Wasabi. Ez azt jelenti, hogy a titkosítás önkéntes, ami kutatások szerint mindig gyengébb, mint az alapértelmezett adatvédelem. Még ha a technológiát a Bitcoin felhasználók nagyobb százaléka használná is (amit már önmagában is nehéz elképzelni), a biztonság rosszabb lenne.

Az önkéntes megoldás alsóbbrendűségének okairól akár külön cikket írhatnánk, itt legyen elég egy egyszerű példa. Az adatvédelem technológiai szempontból a tömegben való elrejtőzésről szól. Minél nagyobb és egyformább a tömeg, annál jobban el lehet benne bújni. Ezzel szemben, a tömeg akár kicsi, akár nagy, ha mindenki egyedi ruhát visel, könnyebb benne azonosítani az egyént.

Ez azt jelenti, hogy mivel a Bitcoinnál további lépések szükségesek, hogy a felhasználó része lehessen ennek a tömegnek, sokan nem fogják ezt megtenni, és akik mégis, azok is hibázhatnak. A végeredmény kisebb tömeg lesz, ahol az egyes kimenetek azonosítása sokkal könnyebb. De még ennél is rosszabb. Amellett, hogy kicsi a tömeg, minden egyén többé-kevésbé egyedi, attól függően, hogy milyen adatvédelmi protokollt választott. Vannak, akik a Samourai-t használják, ami az egyik módja a keverésnek, míg mások a Wasabit választják, amely más módszert használ, és így tovább. Ez végső soron egyedi tranzakciókhoz vezet. Ez a kis méretű tömeggel párosítva meglehetősen gyenge adatbiztonságot jelent.

A fentieket hasonlítsuk össze a Moneroval, ahol protokollszinten érvényesül az adatvédelem. Ez azt jelenti, hogy alapértelmezés szerint mindenki a tömeg része, és mindenki ugyanazt az adatbiztonságot használja (amit a protokoll diktál). A tömeg egyszerre nagy és homogén, ami sokkal erősebb védelmet eredményez.

Lépjünk egyet hátra, és gondoljunk végig egy feltételezett forgatókönyvet, ahol a Bitcoin valamilyen módon mégis megvalósítja a titkosítást az alaprétegen. Robusztus, alapértelmezés szerint be van kapcsolva és kötelező. Mi szükség lesz a Monerora?

Nos, egyesek számára semmi, és meglepő lehet hallani, de többen, akik jelenleg Monerot használunk, nem törődnénk tovább vele. Csak annyit akarunk, hogy legyen a magánszemélyeknek elérhető egy megoldás, ami a magánéletet megvédi, helyettesíthető, és bárkinek lehetőséget ad egymással tranzakciókat folytatni szerte a világon, és ha a Bitcoin csodálatos módon megteszi ezt úgy, hogy valóban megőrzi az adatbiztonságot az alaprétegben kötelezően megvalósított technológia révén, akkor sokan boldogan váltanának. Sok szerencsét ehhez.

Ezzel együtt is, a Monero számos olyan funkciót kínál, amelyeket a Bitcoin nem. A dinamikus blokkméret, amelyet az utólagos kibocsátás tesz lehetővé, egyedi kódbázis, alacsony díjak, eltérő elliptikus görbe és sok más. Amit ki kell emelni, az a dinamikus blokkméret, mivel ez elméletileg korlátlan tranzakciószámot tesz lehetővé, csak a tárhely és a sávszélesség lehet korlát. Röviden, egy feltételezett privát Bitcoin sem nyújtana mindent, amit a Monero.

Utoljára témát váltva, ezt az érvet ritkábban értik olyan technológiákra, mint a zk-SNARKS-ot használó Ethereum okosszerződések, ahol szintén nem valósul meg a kötelező adatbiztonság az alaprétegen, így az anonimitási készletek meglehetősen kicsik, adatvédelmi képességük korlátozott. További összevetésekről olvashat ebben az összehasonlító cikkünkben, amely a Monerot az többi ismertebb adatvédelmi kriptokkal hasonlítja össze .

Már nem! A 2018 októberében bevezetett csodálatos bulletproofs technológiának köszönhetően a tranzakciók mérete drasztikusan (több mint 80%-kal) csökkent, ami a tranzakciós díjak hasonló eséséhez vezetett. A cikk írásakor a Monero byte-onként olcsóbb, mint a Bitcoin, és a technológia további optimalizálása ezt tovább fogja csökkenteni.

Ezek az optimalizálások változatosak és gyakoriak. Az egyik példa erre maga a bulletproofs, amely a számításhoz és az ellenőrzéshez szükséges matematika méretét csökkenti, esetenként akár 25%-kal is.

Emellett új, izgalmas gyűrűs aláírási rendszerek is készülnek, mint a CLSAG, amely felváltja a jelenlegi MLSAG sémát, és tovább csökkenti a teljes tranzakció méretét 25-35%-kal. Ezen túlmenően léteznek még ennél is újabb technológiák, teljesen eltérő bizonyítási mődszerelleé, amelyek képesek lehetnek megtartani a jelenlegi tranzakcióméreteket, de a gyűrűméretük száznál is nagyobb, mint például a Triptych, Arcturus és Lelantus, amelyek mindegyike kisebb és hatékonyabb, mint a jelenlegi megoldások.

A 2017–18-as időszakban a Monero közösség elköteleződött amellett, hogy távol tartja az ASIC-eket a hálózattól. Ezt úgy valósítják meg, hogy félévente új proof-of-work algoritmusra váltanak a hálózat hard forkolásával (az eddigi kóddal inkompatibilis változások bevezetése), amely megakadályozza, hogy az ASIC-ek elterjedjenek. A bányászatról szóló cikkünkben található nyomtatós hasonlat megmagyarázza ennek működését.

Amiről legtöbben nem tudnak, hogy a Monero nem azért kezdett hard forkolni, hogy megváltoztassa a proof-of-work algoritmust. A Monero ezt megelőzően is hat havonta változtatta a hálózatát, egészen 2015-ig visszamenőleg. Miért van erre szükség? Kérdezzen meg bárkit, aki adatvédelemmel foglalkozik, azt fogják mondani, hogy ez egy fegyverkezési verseny. Az egyik oldal védelmi eszközöket fejleszt, a másik oldal pedig feltöri ezeket, újabb és erősebb technológiák kifejlesztére kényszerítve az előzőket, így fenntartva a körforgás folyamatosságát.

A PoW változtatás előtti forkok egyik példája a RingCT bevezetése 2017-ben, amely talán a Monero történetének valaha volt legnagyobb változtatása, ami nagyságrenddekkel növelte a hálózat adatvédelmét. Mi úgy gondoljuk, hogy túl korai lenne hagyni a protokollt megkövülni, különösen amíg olyan izgalmas új technológiák vannak készülőben, mint a Triptych és a Lelantus. Ennek ellenére keményen dolgozunk azon, hogy a fejlesztés, kutatás és minden más a lehető legdecentralizáltabban valósuljon meg. Van egy cikkünk ebben a témában is, feltétlenül olvassa el.

Ezzel együtt az elosztott fejlesztőcsapat túl nehéznek és fárasztónak találja ennek az ütemtervnek a betartását, és kilenchavi vagy akár évi ciklusra szeretne áttérni. A közösség úgy érzi, hogy a Triptichonhoz és az Arcturushoz hasonló fejlesztésekkel remélhetőleg közel járunk a valóban megbízható adatvédelemhez, aminek kevés gyenge pontja van, lehetővé téve a folyamatos protokollváltoztatás elhagyását. A proof-of-work területén pedig a közösség néhány tagja megalkotta a RandomX-et, mint egy utolsó húzást, ami távol tartja az ASIC-ket a hálózattól. A cikk írásakor ennek a kísérletnek a kellős közepén járunk, még nem látjuk, hosszú távon sikeres lesz-e, de az egyik kívánt eredmény már megérkezett, a gyakori forkolás egyik okát megszüntetve, lehetővé téve a ritkább ütemezést.

Ez nem Riccardo „fluffypony” Spagni projektje, soha nem is volt az. Még csak nem is ő készítette. Egy thankful_for_today álnevű személy indította el, ami egy nagyon érdekes történet egy másik alkalomra. Fluffypony a fejlesztőcsapat tagjaként és vezető karbantartóként vált ismertté, mivel sok időt és erőforrást áldozott a növekedés elősegítésére, valamint konferenciákon is előadásokat tartott. Emiatt a Monero egyfajta nem hivatalos arca lett, és általában rajta keresztül találtak meg minket az emberek. A borzasztó vezérigazgató-kultúra miatt, amely a kriptovaluták világában túlságosan elterjedt, sokan feltételezték, hogy ő a Monero alapítója és vezetője, pedig ez nem állja meg a helyét.

Napjainkban fluffypony még mindig a fejlesztőcsapat tagja, de már nem ő a kódbázis vezető karbantartója, és visszavonult, hogy a saját projektjein dolgozzon. A Monero remekül működik tovább.

Ez kétségtelen tény, amiről nem érdemes vitatkozni. moneromooo a Monero közösség jól ismert tagja. Olyannyira, hogy a közösség a közösségi finanszírozási platformunkon, a CCS-en (Community Crowdfunding System) keresztül gyűjtött pénzt, hogy teljes munkaidőben dolgozhasson a Moneron. Negyedévente új munkajavaslatokat nyújt be, így ha a közösség bármikor elégedetlen volna az elvégzett munkával, egyszerűen megtagadhatják a következő javaslat finanszírozását.

Ahogy az várható, ha valaki a Monero teljes munkaidőben, nem pedig önkéntes alapon dolgozik, nagy mennyiségű munkája halmozódik fel. Mivel a Monero nem volt előbányászata, vagy ICO-ja, és nincs alapítói jutalék, ezen kívül nem dolgoznak teljes munkaidős mérnökök a projekten, az emberek annyival járulnak hozzá, amennyivel tudnak, amikor tudnak, nem várható el, hogy ezek meghaladják egy teljes munkaidőben dolgozóét.

Ennek ellenére még komoly erőfeszítéseket kell tenni a fékek és ellensúlyok kialakítása érdekében. A fejlesztőcsapat egy további tagja mindig felülvizsgálja a kódot, tehát nem fordulhat elő, hogy ugyanaz a személy írja és integrálja is a kódot, ezáltal megkerülve minden ellenőrzést, amely a kirívó hibákat vagy rosszindulatú változtatásokat hivatott megelőzni.

Egy gyakori panasz a Bitcoinnál kisebb kriptokkal kapcsolatban, hogy elméletben erős a sebezhetőségük az 51%-os támadásokkal szemben. Valóban, számos kisebb láncot, mint például a Vertcoint, többször is ért sikeres 51%-os támadás.

Az aggodalmak többsége a https://www.crypto51.app/ weboldalról ered, amely megmutatja, mennyibe kerülne a megfelelő hashrate kibérlése a NiceHash-től, egy platformtól, amely bányászati hardvert ad bérbe felhős bányászathoz. Egy időben ez az oldal az írta, hogy egy Monero elleni egy órán át tartó támadás körülbelül 6300 dollárba kerülne. Noha ez az ár sokunknak magasnak tűnik, nincsen kívül egy komolyabb cég vagy egy gazdag magánszemély lehetőségein, így tartós támadást tudna végrehajtani a hálózat ellen.

Szerencsére ez már nem állja meg a helyét. Az éles szemű olvasó látni fogja, hogy a weboldal a RandomX bevezetése miatt eltávolította a Monerót a listából. Az olvasónak ismét figyelmébe ajánljuk a RandomX-ről szóló cikkünket további részletekért, az algoritmus CPU-barát jellege miatt az olyan vállalkozások, mint a NiceHash, már nem tudnak Monero ASIC-eket vásárolni, hogy kiadhassák bárkinek, aki hajlandó fizetni érte. Most már CPU-kkal kell versenyezniük, amelyek sokkal elterjedtebbek és könnyebben beszerezhetők.

A Monero hálózat 51%-os megtámadásához szükséges hardver pontos költségét nem számolták ki, sőt, nem is olyan könnyen kiszámítható, mint az ASIC-kel bányászható láncoknál.

A bányászat két mumusa az ASIC és a botnetek, és az egyiktől való távolodás szükségszerűen azt jelenti, hogy közelebb kerülünk a másikhoz. Ha CPU-ra van szükség a Monero bányászatához, akkor elméletileg lehetséges átvenni az irányítást több száz, ha nem több ezer sebezhető számítógép felett, és arra kényszeríteni őket, hogy Monerot bányásszanak, ami a tettesnek semmibe nem kerül, és túlszárnyalja azokat, akiknek csak néhány számítógépük van a háztartásukban.

Az első ellenérv a botnetek tulajdonosaira vonatkozik. Noha nem támogtatjuk mások számítógépeinek feltörését, egy botnet birtoklásának és működtetésének belépési korlátja sokkal alacsonyabb, mint az ASIC-ek birtoklásaé. Az egyikhez szoftver kell – gyakran szabadon hozzáférhető és nyílt forráskódú –, valamint idő és hozzáértés a sebezhetőségek kiszagolásához. A másikhoz hihetetlen mennyiségű tőke és a gyártáshoz való hozzáférés szükséges. Az egyiket egy kölyök megteheti a pincéjében, a másikat csak a rendkívül gazdagok. Ebből arra következtethetünk, hogy ha a bányászok legrosszabb félelmei be is teljesülnének, a botnetek így is decentralizáltabbak, mint az ASIC-ek.

A Monero közösségnek egyébként meggyőződése, hogy ezt a probléma túl van lihegve. A RandomX megalkotói szándékosan úgy tervezték meg a protokollt, hogy a működéséhez 2 GB RAM szükséges. Más szavakkal, a legtöbb kicsi, sebezhető személyi virtuális kiszolgáló (VPS) egyszerűen nem rendelkezik elegendő kapacitással, és ha mégis, akkor a felhasznált erőforrások megnövekedése rögtön szembetűnő lenne a rendszergazdák számára, ami azonnali kivizsgáláshoz vezetne. Más szóval, nem tud csendben elfutni a háttérben, mint a DDOS-támadásra használt feltört számítógépek, vagy a jelszavakat titokban gyűjtögető kártevők esetén. Amikor a bányász működésben van, mindenki tud róla.

Ez korlátozza azoknak a számítógépeknek a számát, amelyeket egy botnet képes lehet sikeresen megfertőzni a technológiailag alkalmatlanokra, és azokra, amelyeket soha nem ellenőriznek, ellentétben a rengeteg sebezhető számítógéppel, amelyeket ez az érvelés feltételez, hogy veszélyben lennének.

Ez a kritika a valós eseményekre alapul. A közösség számára ismeretlen egyének egy csoportja forkolta a Monerot, és létrehozta saját valutáját: a MoneroV-t. Mivel a lánc forkolva lett, a felhasználók ugyanolyan mennyiségű MoneroV-vel rendelkeztek, mint Moneroval, azaz akinek 100 Moneroja volt, ugyanazt a seedet használva egy 100 MoneroV értékű pénztárcát is létrehozhatott .

Ez egy meglepő és váratlan következményhez vezetett: az adatbiztonság romlásához. Hogy elmagyarázzuk, mutatunk egy példát. Ha gondolok egy számra, amit ki kell találnia, és megadok három számot, amelyek közül csak az egyik a helyes, nem tudhatja, melyik a helyes válasz. Tegyük fel, hogy a 88-as, 25-ös és 19-es számokat mondom. Ön azonban kér még egy számhármast, az egyiknek még mindig a helyes számnak kell lennie. Az 54-et, a 88-at és a 92-t mondom. Láthatóan a 88-as szám mindkét halmazban szerepel, tehát az lesz a helyes megoldás.

A Monero adatvédelme elleni támadás ugyanígy működik. A Monero gyűrűs aláírásokra támaszkodik, amelyeket a pénztárca helyben állít össze, hogy elhomályosítsák a tranzakciós kimeneteket. Ha egy kimenetet a Monero láncon elköltük egy gyűrűvel, majd ugyanazt a kimenetet a MoneroV láncon egy másik gyűrűvel, anélkül, hogy megbizonyosodnék arról, hogy a gyűrű ugyanazokból az álcákból áll, akkor a valódi kimenet egyértelművé válik, nagyjából ugyanúgy, ahogy a 88-as a fenti példában.

Számos megoldás felmerült, többek között olyan eszközök létrehozása, amelyek segítségével a Monero felelősségteljesen forkholható, feketelista a "romlott" kimenetekről, vagy a gyűrűméret növelése, de ezekre végül nem volt szükség. A MoneroV soha nem terjedt el, és azok, akik használatba vették, veszélyeztetve a magánéletüket, nagyon kevesen voltak.

Megjegyzendő, hogy ez a veszély NEM a Monero kód forkjából ered, hanem a lánc forkolásából. Ez azt jelenti, hogy minden kriptovaluta, amely a Monero kódját veszi alapul, és a nulláról indít a saját genezis (eredet) blokkjával, egyik láncot sem veszélyezteti. A láncok csak akkor kerülhetnek veszélybe, ha egy érme a jelenlegi Monero blokkláncból egy nézeteltérés miatt elágazik, hasonlóan a Bitcoin/Bitcoin Cash fiaskóhoz. Ez azt jelentené, hogy a fork a meglévő közösség ellen harcol, így azok, akik nem használják a másik láncot, nem lennének veszélyeztetve.

Ezzel együtt naivitásnak tartjuk azt gondolni, hogy soha nem lesz ilyen támadás a Monero ellen, ezért is vannak megoldások előkészületben vagy a gyűrűméret növelésére, vagy egy másik bizonyítási sémára való átállásra, amelyek közül többet említettünk a „magas tranzakciós díjak” részben.

A Monero története érdekfeszítő, sokakat meglep, amikor azt hallják, hogy tényleg átverésként indult. Az alkotó, thankful_for_today, valószínűleg kapcsolatban állt azokkal, akik létrehozták a CryptoNote protokollt, de hátsó szándéka volt, hogy pénzt csaljon ki a felhasználóktól.

A kezdeti kísérletek kudarcot vallottak, ezért hozta létre a Monerot, hogy újra próbálkozzon. Ez ismét csak meghiúsult, mivel a közösség gyorsan észrevette, hogy valami nincs rendben, és átvette az irányítást. Ennek ellenére az alkotónak volt egy utolsó trükk a tarsolyában. Szándékosan deoptimalizált bányászszoftvert hozott nyilvánosságra, megtartva az optimalizált verziót magának, hogy kihasználja a többieket, és a blokkjutalmakból megszedje magát.

Ez egy ideig működött is, de a közösség gyorsan felismerte, kijavította, és mindenkinek elérhetővé tette az optimalizált bányászatot. A közösség, miután rájött a történtekre, úgy döntött, hogy nem indítja újra a láncot, mivel nehéz volt felmérni, hogy a csalóknak mennyit sikerült megszerezniük, illetve mennyi időt és erőfeszítést igényelne a semmiből újjáépítés. Annak ellenére, hogy nehéz megállapítani, mennyi pénzt szereztek meg a csalók, azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban sok jóindulatú bányász újraoptimalizálta a kódot, és eladta a készleteit, biztosítva ezzel az igazságosabb elosztást, és nem csak a csalók szereztek sok Monerot ez idő alatt. Egy ilyen beszámoló itt olvasható.

A történtek ismeretében, egyesek kifogásolhatják a döntést, hogy nem indították újra a láncot, ha ez az átverésből származó eredettörténet elegendő ahhoz, hogy valakit eltántorítsanak Monero által végzett kiváló munkától, nincs érvünk, amely megingathatná őket. A készítők által okozott kezdeti problémák ellenére a Monero felvirágzott, a közösségi egyesített szellemi teljesítményét és szenvedélyét egy hatásos technológia létrehozására használta. Jelenlegi törzscsapat és a korábbi tagok sem gazdagodtak a megnyomorított bányászprogram által, és tudomásunk szerint a kezdeti átverésben résztvevők közül senki sem maradt tovább a közösségben, mint a Monero létrehozása utáni első néhány hét.

Erre nehéz választ adni. Az egyik gyakori reakció az, hogy összeadhatjuk a coinbase tranzakciókat (amikor új Monerot kap a bányász egy blokk megoldásáért). Ezek a tranzakciók nyíltak, és ha összeadjuk őket, akkor megkaphatjuk a forgalomban lévő Monero teljes összegét.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ha zavarosban halászás történne, ami tovább növeli a Monero mennyiségét annál, amit az coinbase tranzakciók alapján várunk, akkor ezek nem ezekben a tranzakciókon keresztül történnének, hanem a pénztárcák közötti szokásos mozgás során. Ez háromféleképpen történhet.

Először, ha a matematika, amely azt bizonyítja, hogy nem jött létre vagy semmisült meg Monero a tranzakció során, alapvetően hibás. Másodszor, ha a kriptográfia megvalósítása (kódja) hibás. Harmadszor, ha egyik sem hibás, de a számítási teljesítmény odáig nő, hogy feltörhetővé válnak a jelenlegi kriptográfiai sémáink, és hamis bizonyítékokat lehet létrehozni.

Erre a legnehezebb válaszolni a bányászat általános ingadozása miatt. Sőt, előfordulhat, hogy a cikk megjelenése után ez már nem lesz igaz, és másnap ismét azzá válhat. Technológiáról általában nehéz határozottan írni az iparág gyorsan változó természete miatt, ez különösen igaz a bányászat és a hashrate esetében.

Nem kerüljük meg a kérdést, ne aggódjon. Először is vizsgáljuk meg a hardver központosítása és a hashrate központosítása közötti különbséget.

Az, hogy Bitcoint csak nagyon specifikus, nem könnyen hozzáférhető hardvereken lehet bányászni, azt jelenti, hogy a legjobb hardver a gyártók környékén összpontosul. Mivel egy bányász pool létrehozása triviális, számíthatunk arra, hogy a gyártók sajátot telepítenek, amelyeken az ASIC-jeikkal bányásznak, és valóban meg is figyelhetjük ezt a jelenlegi nagyobb ASIC-gyártó cégeknél.

Ez nem egy megoldható probléma. A központosított poolok birtokolják a hardvert, a poolt, a hash-eket, és ez ellen senki nem tehet semmit.

A pool-központosítás, bár a végeredmény hasonló, más és változtathatóbb okokból fakad. Mivel a Monero bányászata egalitárius, minden bányász eldöntheti, hová küldi a hash-eit. Az emberek gyakran döntenek nagyobb poolok mellett, egyszerűen azért, mert ez azt jelenti, hogy gyakrabban találnak blokkokat, mintha egy kisebbet választanának.

Ez azzal is jár, hogy az egyéni blokkjutalom kisebb lesz, mivel sokkal többfelé oszlik meg. A kisebb poolok ritkábban találnak blokkot, de minden bányász nagyobb részt kap a jutalomból, végeredményben az egy bányász által keresett pénz azonos, függetlenül a pool méretétől, ezért arra biztatjuk a bányászokat, hogy kisebb poolokba küldjék a hash-üket, hogy decentralizáltabbá tegyék a bányászatot.

De elkalandoztunk.

A fenti, decentralizációra való felhívásunkban észreveheti, hogy minden bányásznak lehetősége van poolt váltani. Bármikor, akár a jobb ismeretterjesztés, egy decentralizációra irányuló felhívás vagy megnövekedett verseny miatt, megváltozhat a hash-eloszlás attól függően, hogy az egyes bányászok hogyan döntenek. Ugyanez nem mondható el a hardverszinten központosított bányászatról, mivel az ASIC-gyártóknak nincs oka, hogy a sajátjukon kívül máshova bányásszanak, ezért ezt nem is fogják megtenni.

Tehát az, hogy Monero hashrate-jének nagy része néhány helyen összpontosul, nem mergoldhatatlan, sőt, ez a bányászattal kapcsolatos általános ismerethiánynak tudható be. Ez olyasmi, ami javítható, mert a probléma nem az alapoknál van, ellentétben a Bitcoin hardveres központosításával.