Miért jobb értékmegőrző a Monero , mint a Bitcoin?

Elterjedt mondás (amiben teljes mértékben hiszünk), hogy a Monero jobb csereeszköz, mint a nyílt láncú érmék, amilyen a Bitcoin is. Ez azért van, mert a Monero természetéből fakadó titokzatosság lehetetlenné teszi a nyomon követést, zárójelbe téve számos veszélyt, amely a pénzmozgások nyilvánosságából következne. Emellett az adatvédelem lehetővé teszi a helyettesíthetőséget, így a felhasználók biztosak lehetnek abban, hogy minden árura vagy szolgáltatásra cserélt Monero egyenértékű bármelyik másikkal, nem tartozik hozzájuk kapcsolódó történet.

Bármilyen gyakori is ez a megállapítás, van egy másik, amely rendszerint felbukkan mellette; hogy míg a Monero jobb csereeszköz, addig a Bitcoin jobb értéktároló. Nem ritkaság ezt hallani, még a Monero közösségében sem. Monerot folyószámlaként, Bitcoint megtakarítási számlaként. Amikor érvelésre kényszerülnek, ezek a felhasználók arra nem is arra gondolnak, hogy ez feltétlenül azért lenne, mert a Bitcoin ára nagyobb ütemben emelkedik, mint a Moneroé, hanem azért, mert a Bitcoinnak olyan „tulajdonságai” vannak, amelyek digitális aranyhoz hasonlóvá teszik.

Egyáltalán nem értünk egyet ezzel az elgondolással, és szeretnénk ebben a cikkben kifejteni, miért. A Bitcoin gyükeres átlátszósága többet von le az értéktároló hasznosságából, mint azt legtöbben gondolják. Ennek első és legnyilvánvalóbb példája ha elképzelünk egy másik általánosan elfogadott értéktárolót, az aranyat, a Bitcoin által biztosított átlátszósággal.

Mi történne az aranyba vetett bizalommal, ha lehetséges lenne (akárhányszor) egy konkrét aranymennyiséget egy egyénhez vagy csoporthoz kötni? Használnák-e továbbra is, ha minden aranyátutaláskor nyilvánossá válna, hogy átutalás történt, ki volt a feladó és a fogadó, és mekkora mennyiségű arany került átadásra? Szerintünk nem.

Az arany egyik tulajdonsága, ami a valódi létezéséből fakad, hogy természeténél fogva magánjellegű. Mesterségesen előzményt adhatunk neki, ha a korábbi tulajdonosokat belepecsételjük az aranyrúdba, de ezek könnyen eltávolíthatók, ha a budat leolvasztjuk és újraöntjük, ami a Bitcoin esetén nem lehetséges.

Ez a mozgási átlátszóság, bár önmagában is elég pusztító, nem az egyetlen problémája lenne az aranynak, ha a mozgásával kapcsolatos összes információ mindenki számára elérhető lenne. Az arany áramlásának ismeretében meghatározhatjuk, hogy a való világban kik rendelkeznek jelentős készletekkel. Előfordulhat, hogy ezek egy része nem intézmény, hanem olyan magánszemélyek, akik nem rendelkeznek nagyszabású biztonsági rendszerekkel. Nem példátlan, hogy hétköznapi emberek aranyat vásárolnak katasztrófa elleni biztosításként, így most megtudjuk, hogy Kovács János az utca végéről 10 millió forint értékű aranyat rejteget valahol a házában. Ez valószínűleg nem olyan információ, amelyet Kovács úr szeretne a világ tudomására hozni.

A jó értékmegőrző nem csak annyit jelent, hogy az ára stabil, vagy esetleg emelkedni fog, hanem azt is, hogy a tulajdonos kényelmesen érzi magát és biztonságban tudja a pénzt. Ily módon a radikális átlátszóság révén az arany mozgás közben kényelmetlen, nyugalmi állapotban pedig egyenesen veszélyes. Megnyugodhatunk, hogy ez csak egy gondolatkísérlet volt, az arany válójában nem rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Az aranybefektetők megkönnyebbülten fellélegezhetnek.

De ugyanez nem mondható el a Bitcoinról.

A Monero adatvédelme valóban sokkal jobb biztonságot nyújt mind mozgásban, mind nyugalomi helyzetben, akár folyószámlaként, akár megtakarítási számlaként szeretné használni.

A Bitcoin hívei azzal érvelnek, hogy a Bitcoin biztonságosabb értéktárolóként, mert nagyobb számítási teljesítmény van mögötte, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy a láncot felülírják (azaz az eltárolt tokeneket ellopják), és bár jelenleg ez igaz, ez közösségi probléma, amely idővel megváltozhat, nem pedig alapvető technológiai hiányosság, amelyet valószínűleg soha nem sikerül orvosolni.

A Bitcoin melletti második érv az, hogy fix kínálattal rendelkezik, míg a Moneronak utólagos kibocsátása van. Ezt úgy állítják be, mintha a Monero végtelen készlettel rendelkezne, tehát nem alkalmas értéktárolónak, a fiat pénzhez hasonlóan. Felszínes szemlélő számára minden bizonnyal ez a meggyőzőbb érv a kettő közül, ezért szeretnénk vele részletesebben foglalkozni.

Ugyan a Moneronak valóban van utólagos kibocsátása, ez a Monero hosszú távú biztonságát szolgálja. Miután az utolsó Bitcoint is kiöntötték, nem lesz több blokkjutalom, így csak a tranzakciós díjak maradnak, hogy ösztönözzék a bányászokat a lánc biztosítására. Már most vannak előzetes kutatások, amelyek szerint ez nem lesz elég, így a lánc biztonsága drasztikusan csökkenni fog, megnövelve az 51%-os támadások veszélyét.

Végső soron ez azt jelenti, hogy felhalmozott egy értéktárat, amelyet soha nem tud elmozdítani a támadástól való félelem miatt. Visszatérve az aranyra, hasznos lenne-e az arany értéktárként, ha lehetetlen vagy rendkívül veszélyes lenne a mozgatása, eladása. vagy cseréje? Mire jó egy hozzáférhetetlen érték? Mit ér a felhalmozott sokmilliós érték, ha örökké egy feneketlen gödör mélyén marad?

Inkább foglalkozzunk ennek a kritikának a másik felével, ahelyett, hogy a probléma Monerora eső részét elsumákolnánk. Az utólagos kibocsátás. Igaz, hogy célja van, de egyesek a a puszta létezését bizonyítéknak tekinthetik, hogy a Monero nem lehet szűkös, ugyanúgy működik, mint a fiat. Ez ugyanúgy nem igaz. A fiat pénznek százalékos inflációs modellje van, ami nincs kőbe vésve, hanem átláthatatlan szervezetek és megvesztegethető tisztviselők döntésének függvénye. Ezzel szemben a Monero inflációja állandó és csökkenő, idővel a nullához tart. Ez azt is jelenti, hogy a fiattal ellentétben az infláció könnyen kiszámítható és biztosan tervezhető.